Egy nap telt el, s hiányzol...
Kenyér, víz
látod barátom
arra kárhoztattam
hogy hangokból gyúrjak
magamnak kenyeret
éhemet nem csillapítja semmi
szomjam nem oltja
betűk sós vize
észre se venni
borostám árnyékában
sóvár ajkamat
íme bezár ez a test
minden reggel pillám mögött maradnak
az álmok
nyálammal szétkenem arcomon
a fekete csöndet
sose mossa le senki
fecske-tavasz
láng-ősz minek a versbe
látod barátom
kenyér
víz
épp megteszi
Hatházi Áron