HTML

ankor.blog.hu

Friss topikok

  • anolin: Nagyon szép vers. (2013.02.13. 14:56)
  • anolin: Nagyon szépen leírtad. Pontosan ezt éreztem, mikor először láttam a tengert, hogy "milyen kis semm... (2012.09.08. 06:56)
  • Naphoz: hálás köszönet! (2012.08.10. 12:22)
  • : :-) sajnos mániám az ebay. Csak az alja kicsit vékony lett, mert meg kellett nagyítani az én mér... (2012.07.25. 21:10)
  • ankor: Én is nagyon szeretem Amerika. Ha több időm lesz, majd rakok fel pár kedvencem tőle. (2012.05.15. 10:42) Szabó Lőrinc tollából

Címkék

2013.03.26. 19:24 ankor_

ezt le kellett venni...

pötty.

Szólj hozzá!

2013.03.26. 16:41 ankor_

 

 

 

Megkezdődik a tavaszi szünet - megyünk a Mátrába, hólánccal. Juhhhéjj.

 Rendőr-ismrősőm:

-ájj!

-szánccsa kisnagycság a betont?

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2013.03.02. 10:08 ankor_

‎"Néha szólok neked: maradj velem, Te vagy a Csend, - S a Béke nyitját nálad meglelem. Te vagy az Isten rámhulló kegyelme, Egy angyal, aki meg-meglátogat S hoz nekem színeket és álmokat. Maradj még: imígy könyörgök neked. De te nem szólsz. Csak halkan csóválod a fejedet." R.S. részlet

Szólj hozzá!

2013.02.13. 06:57 ankor_

Fagyöngyök

Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

Reményik Sándor

1 komment

2013.02.09. 07:35 ankor_

 

 

Megnéztem a filmet és még utána is sokáig  morfondíroztam az egészen.

Te nagy büdös élet.

 

 

 

 

 

 

 

és a KiStEhÉn

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2013.02.06. 06:59 ankor_

Szólj hozzá!

sorok után

2013.01.31. 20:58 ankor_

 

 

 

 

már

rég

nem.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2013.01.30. 07:05 ankor_

 

 

 

 

Fák alatt, szélzúgásban


A hangversenyhez ketten kellenek.
Ki mondaná meg zúgó rengetegben:
A szélvész zúg-e, vagy a rengeteg.
A teremtéshez ketten kellenek:
A lélek - és az, ami nagyobb nála.
Ezt érzem most, hogy arccal heverek
A fűben, s figyelek a szélzúgásra.

A vihar koncertterme a világ,
De orgonái néma lélek-erdők,
Szélvészre hangolt óriási fák...
Valahonnan csak elindul a szél,
S ahol erdőt ér, zúgva kap bele,
És vele sóhajt, reszket és üvölt
A rengetegnek minden levele.

E vihar volt Beethoven mestere.
Betört a sűrű, vak erdőhomályba,
S a feszült hallgatást kicsendítette
Egy örökkévaló szimfóniába.
Erdő nélkül a vihar céltalan, -
Vihartalanul nem tudja az erdő
Kizengeni, mire hangolva van.

Ily hangolt erdő vagyok én is olykor,
De néma, sötét, fülledt, rekkenő, -
Korhadt ágakkal fertőzött vadon:
Várom, hadd jöjjön ihlet és erő,
Emeljen föl a vihar vállain,
Zsoltárba zúgatva, mi bennem ép, -
És leroppantva korhadt ágaim.

Így várok sokszor ihlettelenül,
De mégis, mégis csak készen a jóra,
Míg ihletem szent szélvésze talán
Pihenni szállt egy csöndes hegyi tóra,
Alig borzolva tükre bársonyát, -
Ő pihen, de én nem tudok pihenni,
S meddőn virrasztom át az éjszakát.

Vagy tán, a lelkem fáit zúgató
Szabad szélvész: eltévedt ihletem,
- A végtelenség vándormadara -
Vitorlát hajt a távol tengeren.
S csak egemen a nyugtalan pirosság:
Ős hírnöke a szélviharnak, jelzi,
Hogy közel napok talán visszahozzák.


R.S.

Szólj hozzá!

2013.01.30. 07:04 ankor_

Szólj hozzá!

2013.01.14. 07:00 ankor_

 

 

 

...  . .  ...

 

 

 

 

 

A szó, a hang, a dal...

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása