*
Török Antal
Olykor
Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.
S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja.
*