Függönytelen ablakod mögül fürkésződöl a csendben.
S tudom, szavaim kergetnek gondolataid közé rabnak.
Hát ezt szeretem benned, a titkot, ahogy nézel és ahogy gondolsz rám.
Mikoron nem tudom kimondani sem, mert nem új semmi, csak Elcsépelt.
Közhely és Használt.
Azt szeretem, egyszerűn, … ahogy csillog fogadon a nyál…
2005. októberben maradt
*
Régiségeim
2006.12.07. 19:23 ankor_
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr376112366
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wicus 2006.12.08. 08:44:37
jó, hogy maradt.
