Brezjével álmodtam. Már nem most először.
Hálás vagyok ezekért az álmokért magamnak.
Pedig mindig valami szívbajom hozza elő ilyennek az álmaim.
Brezje.
Csak egy karnyújtásra az ég bárányfelhője, ha még sosem láttad, de igazán
csak kósza felhők járnak a csúcsok és tornyok között.
Óriási a templom ami rejti a
Minden Vigasztalás Anyjának kegyképét.
Hogy festői?- Minden szemnek más és más.
Még álmodni is jó vele.
Nem is tudom, mit hoztam onnan,
egy csomó túláradó gondolattal tömtem ki a bőröm alatt búvót.
Abból mutatott a bennem lévő ritmus.
A templomra, ha azt mondom Pazar, akkor az nem elég.
Míg atyám azon ügyködött, hogy áldást kérhessen a szentkép előtt,
addig bejuthattunk a szerzetesek elzárt részét megelőző folyosókra.
A falakat egy orosz művész által megfestett keresztúti képek díszítették.
Egész földszínek és a vér élénk vörössége borzasztón érzékeltette mindazt amit a történet elmesél egy-egy képben.
Egyetlen mondattal, ha kéne:
„ Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot ”
Templomban a kegyképet rejtő hajó, de még a mögötte lévő
folyósón is „földtől az égig „ többezer köszönetet rejtő táblácska, aranyból, fából, sok-sok nyelven, de mind a hála szavát rejti valamiképpen a szentkép körül.
És rádöbbensz, hogy nincs mit kérned, … , amikor szorul a torkod , ahogy olvasod a táblákat.
Mert mindened ép, él a családod, nem élsz fenyegettetésben.
És az is csoda, hogy ide eljutottál…
Hát így indul a nap. Számvetéssel, mérlegeléssel.
