Három töredék
I.
CSAK NÉZED MAJD a lassú tájban
csak számlálod, hány kút, hány nyár van,
hány érthetetlen lejtő -
belvizek közt hány szürkegém.
Ha mégis elindulsz felém,
lábujjhegyen perdül a szellő,
hullámok mögé rejtezik
az este arca, hágcsó készül
a romfalon surran a fény;
tövissel szántja kertjeit
*
kapukat ácsolnál és érnél:
ott sírsz a nincsen küszöbénél
II.
KANYAROGJ HÁT, talán eszedbe jut
az egyenes növésű reggel is.
A görbe észjárású félelem.
Igyál korsódból - oltsd a vágyad is.
Egyszerű napok házába jutottál,
Virágzó ének díszlik udvarodnál;
az egyszerű csak árkon-bokron által
talált reád, mint hazatérő szarvas.
A lombot öltő kert, a környezet
megszólalásra bír,
a szó is rád vall:
Egy kanyar mögül felbukkan a kastély:
nem ezt kerested? Gyermekként belestél
idegen vonalú ablakain.
III.
HA NEM LESZEK, egy eleven pillantás,
egy könnyű hang a versből majd kiárad,
felleg sarkán pihen. A gondolat
rövid útjára kél, nem áll meg nálad,
füzek vizes hajával fodrozódik.
(Nedvükkel sarjadok,
lombjuk a dombon;
csöndjükkel hallgatok,
gyökerük oldom -)
Ha nem leszek, egy eleven pillantás,
egy könnyű hang fordul feléd helyettem.
Elfogy körülötted a levegő.
És megszakad a szél a közeledben.
2006.12.14. 07:17 ankor_
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr656112356
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
