. . .
A holnapnak
Olyan valótlan ez,
ahogy a pipitér illatát
küldöm neked.
A tüdőmben hordom.
Február valótlanságából
csomagoltam be
egypár dobbanásba,
hogy elvigye hozzád,
a Csendbe.
Milyen valótlan ez.
Ez a lehunyt minden.
Mintha rejthetne,
örökre.
Valahogy az,
Ahogyan élünk.
Mi ketten.
Te bennem, vagy ...
én, ... bennem
2007.02.04.
