egyszerûen KO tõle az ember, mégis húz az égig.
AZ ÉGIG. FEL.
https://www.youtube.com/watch?v=EqWEkam9H4w
Ilyen ez a Nap, ilyen Bomba, Feszítő,
2007.02.13. 12:40 ankor_
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr516112307
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pé 2007.03.29. 10:27:10
ettől rosszul lettem. a képtől. így halt meg valakim. hányszor megtettem ezt az utat álom és ébrenlét határán én is...
ankor 2007.03.29. 12:32:18
Volt egy időszak, csak temetésre jártam.
Szép sorban.
Aztán elkezdtem gondolni az értelmét, vagy értelmetlenségét. Mindig van szál, amihoz kapaszkodsz. Mindig lesz, ami itt tart.
Meg kell érteni a halál mivoltát.
A vesztés fájdalma nagy. Csak az érzi, aki ittmarad.
De valamit adunk annak aki elmegy, ezért viszi magával egy darabkánkat, akkor, amikor gondolunk rá.
Pedig desokszor gondolom azt, hogy magunknak állítjuk az emlékeket márványból, kőből , hogy legyen egy hely ahol megállunk emlékezni és gyertyát gyújtani.
Holott, .... magunkban hordozzuk azt a helyet, mert az az Övé bennünk.
