Kapcsolat
Ahogy kinyitod lassan.
Lágyan bontogatod.
S fájón hull ránk,
mint egy halotti lepel.
Betemeted újra kettõnk életét.
S valamit újra elviszel...
S nincs erõm már...
S megsem szólalok.
Te sem beszélsz már.
Csak ülünk.
Hallgatunk.
Nem az a szörnyû, hogy megtörtént.
Már nem fáj, hogy újra hazudsz.
/halkan az ajtóhoz indulok/
Nem az fáj, hogy megtörtént.
Szemed se rebben ha hazudsz.
Az a szörnyû Kedves,
hogy már én sem sápadok.
/Török Antal /
