Múló pillanat Lassún . . . Ahogy vitte a szél, hírtelen idegen, céltalan lassulás kívánt
Van, hogy elfelejtem, mi végre velem itt a világ,
rohanón köt gondolathoz a szem és célhoz a láb, így
láthatatlanná lesz minden moccanás e végességben,
De ma mégis megláttam egy fekete tollú angyalt,
szemben járt a béklyós rohanók közt.
karolni belém,...de rúgott az idő a lábaimba, hogy Menj_Már,
míg gondolataim laza pórázán szemem követte csak a
szélhordta hajú angyalt, s csak az úton gondoltam rá
igazán, hogy, talán fűzős bakancs volt a lábán, mert
leomló, fáradt szárnyain megállva felejtettem szemem.
2007. márciusra
2007.03.30. 12:24 ankor_
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr836112283
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
