Szeretek veled ' beszélgetni' a billentyű segítségével, noha sosem láttalak, és mégis, mert adsz magadból. Gondolatid, szokásaid... többet, látva se kérhetnék belőled. Annyi belső nyomorúságról folyt szó köztünk már az éterben, csak azt bánom, nem megy át a mosoly és nem megy át a bánat és nem láttad, mikor ráncigálom a szemöldököm egy-egy mondatod olvasásakor, mert ' fapados' vagyok a webkamera terén, s csakis a gondolataimmal zümmög halkan feléd a gépem, úgyhogy most beszélgethetnénk is ha itt lennél. Emlékszel, amikor kérdeztelek dohányzási nyűgjeidről, hogy próbáltad-e már abbahagyni? Azt mondtad tömören: Számtalanszor.

Tudom, nem igaz az, amikor azt mondjuk: Bármikor le tudom tenni..., persze, csak az a kis rúd nem akarja ezt a gyors válás, mert szeret. Mert halálosan szeret.
Ő az első reggel s csak utána a kávé és még számtalan elsőbbséggel látjuk el.
A család talán a te füledet is rágja érte s űzetési kampányt indít ellene, de azért csak szívod. Miért is?...
Hogy tiszta büdös legyen körülötted minden. Megfigyeltem, amíg raboskodtam az oldalán, hogy illatszert már csakis hozzá vásárolok, mert amit én szeretek az együtt büdös a cigarettával. S, hogy lassacskán mindenütt fogkefém lesz, mert az összes kistáskámban, fiókban, kocsiban van egy szolgálati, mert egész nap emberekkel foglalkozom, s nem engedhetem meg, hogy dohány-szagom legyen... de mindezek ellenére a szimbiózisból szabadulni nem is akarok. Eltartója vagyok a dohány gyárnak nekem pedig cserébe ad valamit, valami feszültségoldást, valami kábítást, valami víziót, amivel aztán a napom indul és fejeződik és álmomban is ha magam látom, csakis vele.
Este,... mikor csend van még mindig reá vágyom, egyet, kettőt, hármat... aztán megállapítom, hogy de jól elgondolkodtam, mert már elment a fél éjszaka. De, hogy min? Tele a hamutartó a gondolataimmal. Reggel... le vagyok törve, fáj a torkom... közel se jöjjön imádottam, mert magam sem bírod elviselni lepusztultságom, ennek tetejében gyermekünk is kint csoszog a konyhában, hogy ˝ anyu már megint cigizni akarsz?˝...
Tudod? - tudom,... mi az... amit te is nagyon szeretsz az egészben, hogy éjjel is kéznél van, ha nem bírsz aludni. Hát az valami rémes, a legbüdösebb ( állítja szíved választottja ), de te tagadsz, akárcsak én... s inkább egy gyors fogmosás... az elnyomásra és még valami mentolos cukor, ami ugye alvás közben nem olvad el a szádban.
S a praktikáid?- az én praktikáim... ami úgy néz ki... fél liter szájspray. Ha sokat használod egyszerűen mérgezést kapsz, először csak fekete karikák a szem alatt aztán egyszer csak túl vagy mérgezve.
Vagy: még ennyi mentol sem volt elég? Jöhetnek a gumirágók, csak óvatosan mert a bolti fogakat lekapja. A szekrényedről ne is beszéljünk, hiába mosol... sőt megrögzötten mosod a ruháid, állandóan a te holmiiddal van tele a gép... Aztán meg, bőrönddel mész a tisztítóba a kosztümökkel és kabátokkal.
No... itt a vége... és döntetni kell... cigaretta vagy család...

Hogy voltam képes rá?- gyere vissza velem... mondjuk... egyik év januárjába.

Nos, elmúlt megint egy JÓ NIKOTINOS ÉV, s én már évek óta nem fogadkozom
az újév előestéjén. Jönnek a nagy hírek, megint áremelés lesz, s majd nézelődhetünk
az unióban is... Nos hát barátom, akkor jönnek az orosz csodák a ˝nevét nem tudom˝ gyönyörűségek... Ettől erősebb már csak távoli szomszédunk ötbetűs gyártmánya volt anno, olyan... atomcsapás a tüdőben. Jön a kínos gondolkodás. Még több pénzt költök a cigire, vagy veszek valami ócska szemetet, elvégre a tüdőmnek már mindegy, esetleg szokjak hozzá a gondolathoz, hogy nélküle megy életem folyása. Próbálkozás,... két nap s olybá tűnik ismét füstölök. Nagy próbálkozás, nagy leégés. Hát ez van... Ne próbálkozzak, akarjak.
Bizonygatom, hogy akkor hagyom abba amikor csak akarom... persze egyre hitetlenebbül.
Ma péntek van... most vagy soha.
Játszom a gondolattal... ez csak egy péntek. Most vagy... soha ... vagy majd legközelebb.
Micsoda boldogtalan vergődés... Barátom... később éreztem ugyanezt az érzést, mikor hazajöttem ˝babérosból˝ és boldogtalan voltam a hiánya miatt, de erről majd ... Nincs cigarettám... de nincs nikotintapaszom sem, mert nem készültem. Mint sebzett madár... már az első nap kínlódás. Két liter vizet iszom délután. Fél négykor már ki tudnám vágni a számítógépet a rácsos ablakon. Elkezdődött.
Hétvégén kellene bírnom az elvonással járó kínt. Nem szólok a családomnak, hogy ismét főpróba, mert minden alkalom csalódás nekik is, ha nem sikerül. Szokatlanul nyűgös vagyok. Nézegetem a karácsonyi kristály hamutartót, amibe amúgy vétek hamuzni. Kidobom,... mire vége a gondolatnak... csak egy tompa puffanás a fagyott földön. Épen maradt, jó vastag, s még szükség lehet rá... Már literszám iszom az ásványt, fázom, meg persze eszem.
Cukor, csokoládé, mandula, mogyoró, rágó, keksz, vagy együtt, jöhet, csak cigizni nem szabad. Vasárnap. Látnál csak, úgy kiterítve mindenem. Akarnék sok mindent. Méregből, gyengeségből.
Reggel 3 kávé, amolyan lötty. Semmi sem sikerül és remeg a kezem is. Most megyek és veszek cigit. Mégsem, inkább templomba sem megyek, mert útban a trafik.
Családom is érzi, készül valami, mert olyan ideges vagyok, amit le sem lehet írni, ez már az elvonási tünetek eleje. Hála' délután elmennek látogatóba. Estig lehet vergődni. Körömvágás egyéb női pepecselés, de ennek is vége mert elfogy a köröm, bokám felett sablonra felkent henna dúsabb nem is lehetne, legalább szép lesz. Hogy nem látja senki a csizmában? - nem abban alszom. A szemöldök is íves már a csipesz nyomán... s megint marad vendégnek a kín és az evés... és aludni kéne. De ugye bármikor abba tudom hagyni? - konganak az üres szavak a fejemben...
Álmomban is cigizek. Micsoda bűntudat reggel. Választottam azt mondja, ... hogy nem mond semmit, sőt gyermekünket is rendezi és már sehol sincsenek. Csapkodom az ajtókat, kétségbeesés, tudom, hogy ez már az... anya beteg vagyok, de jó lennél, de jó lennél ..., kint csend, bent orkán, a tükör is hazug ma reggel a fintor nyomán, hát magamra borítok egy dupla D&G-t, illatár és indulás. Munkahelyemen sokan cigarettáznak.
ÉN NEM... és ezt ki is mondom. Hát mit mondjak... nagy röhögés... persze már annyiszor próbáltam. Sírni tudnék, csak hajszálon múlik a mécses törése. Goromba vagyok azokkal kik engem keresnek. Vissza kéne vennem a morcosságból is, érzem, tudom, de nem megy. Nincs dohányszag körülöttem, ezzel vigasztalom magam, micsoda silány vigasz ahhoz képest amit csak az a kis cigaretta tud adni. Tud adni? Ettől a gondolattól már kezdődhetne a jóízű mosoly, de csak szenvedés van, még három hétig, és nagyon sokszor tudnék cigarettázni, de most már ˝ azért sem˝. Rábíztam magam arra, akitől jött az erő, hogy bírjam.

Elgondolkodtam tegnap azon, hogy ha csak egyszer is megszagoltad a ruhád, vagy
megszámoltad, hogy mennyi cigarettád van, esetleg megtapogattad a fogmosós cuccodat, akkor lehet azt mondani, hogy figyelsz rám és ér valamicskét, hogy erről dumáltunk.
Aztán meg azon is, amit éppen veled billentyűztünk, hogy nem szeretem az egyenetlenséget. Mindig csak addig kendőzünk valamit, amíg nem tudunk tőle így, vagy úgy megszabadulni. Utána már csak beszélünk róla, akár úgy is... ahogy én.
Ha nem sikerül, akkor se keseregj, mert még olvasgathatod egy darabig a ˝haláli˝ szlogeneket a dobozok oldalán, aztán egyszer csak döntesz te is.
De szeretném, mert fontos az egészség és fontos vagy te is a családodnak, s tudom nem a döntés lesz nehéz abban a pillanatban, hanem az elkövetkezendők. Mondd ki, hogy nem kívánod többé az émelyt, hidd, más a reggel nélküle, mint vele. ( na itt álljunk meg, mert mint írtam, most is álmodom, hogy cigarettázok, de már nem vonz a rágyújtás mozzanata )
Még valamit, a szög- egyenességem miatt, szóval azért ez nem olyan egyszerű, mint ahogy itt szól mert minden nap minden pillanatában ki leszel téve a kísértésnek, s ha nincs megértő családod mint nekem ( választottam és a kismacskám ) akik ugyancsak megszenvedik veled az elvonás tüneteit, akkor biztosan nehezebb lesz. Megéri. Egy kis mosolyt még az arcodra... ugyan szétrobban rajtam a ruha, mert felszedtem pár kilót, a kényszeres más tevés miatt, de van kondigép- és terem, ( ám nem nekem!!!!!!! ) mert jobban szeretem az atomjaim nyugalmát, hogy érts.