Ritkán álmodom helyekkel.
Utazás. Három tehén kisfalu, 20 tehén, nagyobbacska. Jelzőtáblák méterötven magasságban virítanak sokkal nagyobb fejjel, mint itt. Ja, és összevissza. Közlekedés káosz. Nem baj. Autosan bírja. Város, városka, és a tó. Gyönyörű. Halálos. Csibe_drót a vízben aljzatig, amíg fürdeni lehet. Jéghideg víz. Gyanútlanság. Nem tudom mi.
Benne vagyok
Ember jön és valamit karattyol és mutogat, de már siklik a kajak. Sokan indulunk közülönk a víznek. Még mindig nem tudok úszni. Tudom, hogy volt már, hogy átéltem már, mégis a Mellény a Hátam mögött megint , emberünk meg csak karattyol , mutogat, bent mosolygok. Pedig a mellény az Élet. Lazaság. Lebegés, Biztonság ül a hátam mögött. Élénk narancssárga pontok a vizen mindenütt.
Bent távol köralakú képződmény. Bizotnság azt mondja, szelőztető a tóban. Egy körtés póló lebeg tőlünk nem messze. Elhagyta valaki, állapít ja az ÉN.
Sirályok a szellőzőn. Kéléphetek rá, mondja Biztonság. Nem akarok, mert nem tudok visszaszállni. Lebegés. Biztonság evez. Duruzsol. Amit mond vagy gondol, mindegy honnan és hogyan, de tudom, hogy 66 méter ami a partmentén a mélység. Itt már mindegy. Mindegy. Aztán a mellény rámnő. Széljáratokban virág a víz tetején. Óvatos lenyúlás. Nincs vége, pedig látom a szárát. Itt és mégse. Itt és mégse. És borulás.
Biztonság sok éve halott, Csak egy dallam a mólón . . . aztán meggszakad ' édes szép hazám, szép oroszország, nincsen még ilyen nagy szabad föld, hol a búza úgy ring mint a tenger és a bársonyos fű olyan zöld '
És mégis olyan közeli volt , itt a párnán mintha Most lenne, pedig nem voltam azóta sem vissza, egyszersem, és terv sem, hogy elviszem a családom Lengyelbe.
Talán azért az álom. Figyelmeztetés . Valamire.
