. . .
Még várom, talán te megmondod,
hogy mi vethet véget a végnek.
Ugyan ki tilthat ki belőled,
ha Te már beengedtél?!
Újból inni járulok hozzád,
de mindig jobban szomjazom.
A sorsot áldom, amiért
nem vagy itt, hogy nélküled láss!
Már nem kell újabb nap!
Elég csak még egy percnyi békesség!
Egy szellő átfúj majd beléd,
ha a lelkem szenderülni tért.
Most mondanám: küldj a számláért!
Volt egy élet, pár sör, meg egy perc.
Könnyel fizetnék, de ami visszajár,
velem a földnek add át!
De most még tarts, és mutass fel engem!
Végy magadba, meg sose szülj!
A szemed mélyén, a tükrökön át
saját lelkedként láss!
EH
