*
Provisorium
Már nincs ösvény belém.
Ó, az ajtóm kilincsén
egy tolvaj- tenyér van,
pedig mindent oda'dtam.
Az Úr, Ő a ludas mindenért, mert
mindig önmagához mért;
ha a májához, ittam,
ha a szívéhez, sírtam valakiért.
Ha majd télbe ájulsz, mint az út széli fák,
csakis állva, és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
addig ne szégyelld! Tőlük lettél
pont ilyen szép.
Most menj! Értem ne aggódj, Nővér!
Az erény olyan világot kér,
miben nincsen rá szükség.
hol nincs bűn, se szentség.
Így jó! Egy pillét gyertyaláng is hív.
És kell, hogy megkopjon a szív
a hozzád közeli részén,
amint hajlong a változás előtt!
Nézd, az Arany- búza ölén ring a szél!
Szebb időkről regél. De Te csak bízz, s ne
a gondokkal törődj! A tolmácsa légy!
De ebben más lehet társad.
Ne bándd, mert én nem vagyok házad,
csak egy híd!
Épp, hogy több legyél nálam,
azért szóltam pár szót.
...és tudod,
.megtiszteltetés volt.
EH
*
