Srácokon gondoltam, amíg várakoztam.
Ahogy játszanak. Kicsit sem dúrvák, nem marakodósak.
Nincs rá idő. Csak örülni annak, élni azzal amennyi adatik. Onnantól megint
várakozás. Mindig valamire. Őszre, télre, tavaszra. Mióta is.
Nem tudom, honnan az összhang. Ellentétes személyiségek.
Mégis egy a húr amin.
Úgy igaz_igazán.
