Nem láttam már rég a hajnali eget, mikor
szóhalmaim közt kialvatlanságod bírál.
Nehéz ólomfüggöny szememem az álom
viaskodom érted .
Szárnyakon jön a reggeli halk susogás.
Még szorít szívemhez a pánt,
de enged is el, ahogy
ismerős tükrén
átvisz a Nap.
2007. június
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
