Nem értesz...

Viaskodás- megadás
kerekén hajszol az időm,
levegőtlen és mély, nem
hív, nem vonz magával.

Miért nem zárod be most
már az én lapjaim, fáj
ahogy álomtalan hajtogatsz
tovább a tudatnak, míg
felőröl, de nem ad a szó...

Betűk halmában sincs
ami után keresgélsz.
Szavak kaptatóin zihál,
aztán elfárad élni a szív.

Lélegző birtok, aki
magamnak az Én,
egyszer orkánja a napnak,
egyszer tükörnek a bárány,
sohasem, akinek akarnál.

Csak lapozod az álmom és
lélegzed az énem, de meg
nem értesz, hogy fáj
ha maradnál.

Ha akarnál, se maradjál.

2007. aMost