csukott szememben hordozlak mély-titkú ősz,
százszínű avarral temetsz el engem a csendnek.
várok, míg az idő vár velem, nyitni a zajra,
és mélázó cseppekből áradó lesz a vér . . .
2007.08.27. 19:35 ankor_
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr986112222
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Némber 2007.08.27. 21:46:14
ööö.. ez gyönyörű!
'százszínű avarral temetsz el
engem a csendnek'
micsoda képek! apám!
ankor 2007.08.28. 18:39:15
pazarló a halállal.... mégis fennséges.
a legkedvesebb és legfájdítóbb hónapom.
