már reggel óta halogatom a tekerést.
anyukám ( !) de már nincs csípőm, forgóm , izmom , csak egy nagy fájó massza. na de ez is valami (?!) ahhoz, amit el lehetne érni. általa?
- felgyorsul ( jahhhh ) a pulzus az a max.-ra, na igen, én meg inkább csak kapaszkodom, később meg már egyenesen csimpaszkodom a szeren, a szemem meg a kijelzőkön és az a legszebb, hogy stopp, mert ezer a pulzálás. már kigondoltam, hogy ha úgy igazán elhagynám magam, azonnal kiemelné a combcsontom a helyéről.
még jó, hogy a fekvenyomás nem akar az erősségem lenni.
