álmom.
a színe mintha folyamatosan szürkéshab-színű lenne. az udvari fán emberfejek teremnek. olyanok, mint a szekrényemben.
sárga agyag, máztalan. meztelen. kontúr. anyag.
prés-szorítás.
katt.
vége.
egyszer azt álmodtam, hogy meg kell fulladnom, hogy ez elkerülhetetlen. érzed azt, hogy ott a szádban a SZÓ ( máséban meg persze más és más , óhjajj exibiciónizmus ... ) hogy elkerülhetetlen. és magába ránt a fulladás. annyiszor gondoltam utána is az áradó vízre, ahogy a görcsös akarás átvált abba a csodás érzésbe, hogy a beáramló víz oxigéndús és pezseg a millió buborék ahogy árad ki a tüdőmből.
mit élhet át az akit "UFO"-k visznek el és nem hiszi senki. gondolat-sebességű történések. óh, .. istenem, a tiszta elme maradjon.
szóval ott tartottam, hogy
katt.
ébredés.
