Nem értesz…
Viaskodás- megadás
kerekén hajszol az időm,
levegőtlen és mély, nem
hív, nem vonz magával.
Miért nem zárod be most
már az én lapjaim, fáj
ahogy álomtalan hajtogatsz
tovább a tudatnak, míg
felőröl, de nem ad a szó…
Betűk halmában sincs
ami után keresgélsz.
Szavak kaptatóin zihál,
aztán elfárad élni a szív.
Lélegző birtok, aki
magamnak az Én,
egyszer orkánja a napnak,
egyszer tükörnek a bárány,
sohasem, akinek akarnál.
Csak lapozod az álmom és
lélegzed az énem, de meg
nem értesz, hogy fáj
ha maradnál.
Ha akarnál,
se maradjál.
