Nem merek most, konkrétan semmit. Egy mail ment.
Idegenekkel beszélgetjük meg az életeink minőségét. Minek.
Szeretném azt mondani, hogy beszélgetni kizárólag ***, *** és még a ***, amit választani lehetne, mert ott lehet hümmögni nagyokat. Nem kell az elfogultság, és nem kell az állítás és annak megtámasztása.
Nem tudok olyan korán és olyan későn kimenni egy kicsit nézegelődni a végső nyughelyen, hogy ne fordulna belém valaki. Ha többször megyek, akkor miért?-
Téma vagyok, mindenképpen.
Többször gondoltam, hogy lehet nyugalom abban a földben, ha azt kérted, ne oda temessenek. Az élőknek nincs. Kísérteties az életem állása a tiéddel.
Ezek a hullámvölgyek feszítenek, jahh persze, a frontok, bocs, ahogy te mondanád. Számolgatom az időt, az időd, az időm.
Kívül nyugalmi sík.
A mail ment, itt bent.
