Amikor olvasok itt-ott, csak, úgy felütöm a hónapokat cél nélkül, ok nélkül, találomra.
Vagy megtalál engem, vagy elsuhan.
Előbbi.
Olyanérzés, olyanolyanolyan, mint ünnep reggelén, mikor hat után csörög a telefon, és fel kéne venni, de ne még, mert rossz a hír, nem fér fejembe a szó, és szénsavas palack lesz tőle a mellem...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
