és november is zár
ahogy
oszladozom az őszi napban.
ujjaimhoz hasonulnak a fák.
szememben hangtalan lefoszlott
már a lomb, és szótlanná lett a szó,
de úgysem hallasz és nem látsz
te szív_csendbe rejtett avar suhogás,
pedig utolsó emléked tartom most
tenyeremben.
2007. félúton is túl
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
