Maradónak…
Majd bekeretezem violás
emlékeim közé, ahogy
ujjaim közül elfolyik a pénz.
És, ahogy érte öl, hal,
tapos az ember,
hogy szerezzen,
orozzon,
tapadjon hozzá,
s általa, meg
benne a boldogság.
***
Te szegény, kis vergődő
pányvázott állat, hát sosem
jelent mást…