A tegnap íze a számban.
Az ébredés elválasztott tőled. Azt írtad ( rajzoltad), hogy óriási víztömeg van rajtad ( feletted) és hiába minden, oda nem jut el semmim.
az a rengeteg kék... talán az álomhatáron időztem sokat.
...
és oda vágyom vissza.
De az élet az más. Szürke fos. És megint tanulni kell. Annyira utálom. Utálom. Utálom.
Milnye unalmas lehet "Jó papnak" lenni.
Na most EZÉRT még hat nap "énnékem" a purgatóriumban kiosztva.
Ilyen édes-vonszolóst akarok, mint ez a zene.
<
:-(
