Mintha sikár-kefével vakarnád magadon a születésed pillanatát.
Az ember a nyelvén álmodik. Azt mondják.
2011.09.26. 19:03 ankor_
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ankor.blog.hu/api/trackback/id/tr746112017
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
amerika24 2011.09.26. 21:30:13
..ismerem ezt az érzést...próbáltam már ezerszer, de nem bírom lesíkálni...
ankor 2011.09.28. 06:42:30
Szerintem ez nagyon szomorú. Mintha az ember felejteni szeretné, azt , ahonnan odakerült, abba másik helyzetbe.
Az a szomorúság benne, az a felejteni akarás, úgy, hogy már nem a nyelvemen közlök.
....
Ezt, azt, bármit.
szerintem te nem erre gondoltál, amerika
