Levegő,
kar-láb, kar-láb, (ki_kellene_hagyni, de ...à) levegő...és elölről
Félelem van bennem, óriási a huzat, egyszerre szorítok mindent, jegy a számban. ( ez itt nem Amerika) „nem kéne megállni itt" és visz a sokaság. Le. Közel a tömeg, túlságosan. Ez már a fullasztó.
Kar-láb, kar-láb à levegő, és újra a víz alá.
Vágyom egy ismerős tekintetre, egy kis mosolyra, hogy „nézz_rám" ami elkezdődik annak a vége is jön, mert elkerülhető a fúlás.
Nem gondolok rá.
