és november is zár
ahogy
oszladozom az őszi napban.
ujjaimhoz hasonulnak a fák.
szememben hangtalan lefoszlott
már a lomb, és szótlanná lett a szó,
de úgysem hallasz és nem látsz
te szív_csendbe rejtett avar suhogás,
pedig utolsó emléked tartom most
tenyeremben.
2007. félúton is túl
Most lenne jó élni.
Végigjártuk szinte az összes elveszett szerettünk helyét. Elmúlt 25, 30 év.
A képekről visszamosolyog a múlt. Tele a szívem a hiper-szuper- extra-multi mindannapoktól, szomorúsággal.
..,hogy ott szeretnék élni most.
Nem tudom, hogy a gyermekeim mit gondolnak majd rólunk, mert egyre divattalanabb az érzelem kimutatása.
És megértem azt aki sosem alapít családot, csak él a megadatottból, nem fáj a feje az eljövedőkért.
Csupa tiszta égkék a fent. Ragyogó ez a nap.
Megint egy utolsó út, ma.
Kikészített ruhák halma.
Majd megjön mindenki és
menni kell.
...
Szeretem, ahogy beszélsz, amit mondasz.
Ahogy tolmácsolsz valami régi régest.
Amikor magunkba zár az a szorító sirós érzés, neked akkor is tenni kell.
...
Magas eget.
Pár napig lehetne viselni ezt a kis "darabot" de nincs szívem kidobni érte annyi pénzt ... ( nah persze sokak előtt meg jól elsűllyednék ebben a cuccban.
Dehát valahol el kell kezdeni az ereszkedést.
Sokszor azt gondolom, hogy ' nah... ez vagy az már bő nyál' és soha többé ki nem nyitom, mert elég az önsajnálgattatás nézéséből.
De akkor én is hol is vagyok a nagy rengetegben...
Kb. pont ugyanott.
Úgyhogy nem leszólni másokat.
...
...
James Onedin. Teljesen. Ha lenne, hová, meg is írnám. De nincs, úgyhogy csak itt.
A mosoly átalakítja az egyébként létezőt.
...
Forgószél volt. Jajj, kavarog minden.
Csendesedik. Ki kell várni.
Hűlt hely, kavargó szél.
Valahol.
Ezt a mukit szeretem.
Hiányzik valami,.. pár szó, mittudomén.
