....
és
megint
előlről
...
múlik és kopik, lötyög és lohad, leér és feljön,
rakoncátlan és hosszú,
mosoly és,
levegő-
t
Tegnap végre megértettem, hogy nem a hétköznapi embernek gyártanak a gyártók. Pedig roppant egyszerűen felfogható, hogy vásárolok 4 garnitúrát a cihából aztán oda a minimálbér.
NaCsókolom, szeretettel várjuk a marslakókat vacsorára.
Másik....
Étterem a nagy áruházláncok egyikében szintén tegnap...
Sose turkáld össze az ételt, mert van aki arra vár, amit te meghagysz.
Szívszorító és arcpirító.
moja draga, felpattintottam fél liter diort, hogy adjak a szépérzésnek ( egy pofont )
csak neked, csak most, csak itt egy kis hazait.
...
Összeizélgatok mindent.
Ellenőrzés ellenőrzés hátán.
Ma a káoszban azért sikerült megtudnom, hogy az én szívem kedvesét hogyan öltöztetik bíborba, bársonyba.
Valamint, hogy egy jó csapatválltás már fél siker.
Hogy az eltűntnek hitt emberek is előkerülnek, a legrosszabbkor... ( Basszus ez volt a legdurvább életérzés ma, esetemben )
Istenem, akkor én most odébbcsápolok.
hmm.....
tehát van minden, csak
semmi nincs.
egész jó kilátások.
"Ha innen máma menni kell
Uram, kelletlen megyek el,
lábatlankodni fog Tenálad
egy életszomjas emberállat.
Mint vizsla, ki vad szelét érzi
orrával ketrecét bevérzi,
körmöm a mennyek kékjét vájja -"
/Lesznai Anna/
A szerelem vége, Borivoje barátom, csúfság ha sárdobálással végződik.
Mindig a hóhoz hasonlítottam.
Ahogy elkápráztat a hullás, tekereg_ kavarog amíg fenn a levegőben és valami leírhatatlan boldogságféleség ahogyan látszik és ahogy okozza az érzést benned.
Aztán leér de kapaszkodik - vergődik még a pihe a piheálmon, mígcsak szépsége sárra nem váltja tiszta_hóságát.
...
Engedd, ha menni akar.
Elkísértelek, ma
utóljára. Az üdvözülést is megadta az ég, mert mindvégig esett.