Mit olvas az, aki semmit nem szeret olvasni. (?)
Vizualizál.
Illatár-ban ülök. Imádom ezt a nehéz, barokk illatot.
Hát még majd a többiek! Hiába, ez Versace :-)
Emlékszem a DandG-s beválasztásomra arra a párducmintás üvegre, mi'nnyá 100 milissel. Életemben még csak hasonló intenzitásúval sem találkoztam.
Véle sem sokszor mert kidobtam. Megvegyük-kidobgyuk, megy ez könnyen.
Szép reggelt.
... az én kedvenc kövem ... mindig ezüstbe vagyon bezárva óh, te kő-gyönyörűség ...
Fáradok..
Tegnap mindenféle radiológia szarság.
Húsz felvétel a bennső létről.
De.
ami fájó, azt nem mutatja a műszer. ( azért mert MŰ-szer)
Ááá, hagyjuk..
Most, ebben a hónapban már többször is eszembe jutott az első hetem a munkában. Sok éve, ekkor. Minden végzet kezdete.
Fátum...
Ha akkor ott nem úgy döntök ( vagyis nem úgy dönt Édes, mert nem az a világ járta, mint most, hogy csak úgy döntögetnek a suhancok ) , akkor Ferihegyen kezdek és a végzet már nyugdíj, nagy megelegedéssel, egyenruha pucolgatással.
Az első hetem. Itt a semmiben. Kilátástalansággal. És még előttem mindig 25 évvel, amit valami munkafélével kéne tölteni.
Persze a koporsó- beállás is lehetőség.
Még egy-két vizsgálat, aztán "köröszt".
Háttal a háznak
Tisztán fodrozódsz
Hajnal alszik minden árnyamon
Redőnyök csíkjai között
Fény kerül elő
Ajtókon át haladó
Hangok fúrják a testet.
Apró léptek minimum adagok
Félek a zajtól...
2008-02-06
Háttal a háznak II.
Kicsavart éjek
Néhány csepp még lehull
Visszatérő álmok hangok
Felmeredő erdők suttogó
Fák közé szorítva
Bezárt a város.
Messze vagy te is
Távoli a kéz
Ölsz és ölelsz mindegy már
Fordítva kötött huzalok
Tartják fenn a holdat
Hogy fájjon a fény is.
Sosem tudtam
Hol ér véget a város
Honnan kezdődik a bőröd
Léptek kifelé
Vagy érintés a hámon
Mindegy már.
Összeszorított tenyérből
Fejemre folyik múló méze
A szerelemnek nézd az arcom
Árnyékokkal ölelkező zöld szem
Néz vissza rád néma percek
Maroknyi por maroknyi lélekkel.
2008-02-07
(Northman)
nagy megtapasztalás.
minden szuper és dícsfény, na persze nem ok nélkül ám, hanem mert majd fényeznek minket is. máskor.
ami nekem nem jön be, hogy sehol egy számla, egy tanusítvány. csak úgy vándorolnak a méregdrága holmik puffasztott borítékokban.
a zöme meg csak vásárol, mint az agyatlan tengerimalac...
jahh, magammal az élen.
tényleg nehéz normálisnak lenni, ha ez a normális.
na Angyalok, már a feketegazdaság belében dagasztunk, és akkor a csóringer hatosztályos kisöreget ( akinek megjegyzem 15 éve rendes munkahelye nem volt, csak tengődik ) meg lapogatja orba- szájba az ApeH 100 eeftés nagy mikulás-csomagokkal , mer'hogy elfelejtett "bevallani".