Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.
ledarál az a város, ahányszor csak magábafogad. :-(
jó itthon.
jó itt, hon... a szememben ringó.
extrazöld nyugágy.
sosem ad oda, örökbe.
Kepes könyvének kezdete bejött, ahogy beleolvastam a könyvesházban. Amúgy is a szívem csücske az a korszak, és látványos szegénysége.
Az anyámékat hozza a szívem elébe. Álmodozni visz, majd elmerülök benne, ígyhát megvettem. De most már olyan fáradttá tett a télelő, hogy a karácsonyi érzés is várat magára.
Nincsenek díszeim... , csak elfogadás van.
A valóság, hogy szárazkutyaszar tartalmú könyveket KELL olvasnom, átérzem a gyermeki fogékonyságot minden másra, ami nem kötelező.
Útravalóm.
....
Annamária vagyok, házas,( kortalan ) szociálpolitikus, csodálatos az életem, teljes harmóniában élek a mindennapokkal,
az életem a munkám, az utcai szociális munka mellett a férfi hajléktalan-szálló a mindennapi területem, ahol terepmunkás vagyok...
Napfényt reggelire.
Fergeteges nap volt :-)
...
Elől a lapátkezű postás, aztán a rendőr , a két péktanonc, a szocialista, úgy a plébános, a szendvics vége felé meg én:-) juhéjj, kedves snassz-szürke- fapados naplóm, hát nem szép az élet?
Miért kell mindent tudni.
Miért nem lehet csendben csak lenni ott, mindenféle kérdés nélkül.
Állok a sorban én, a tudatlan ÉN és majd várok.
...
A tudatlanban válasz sincs, hacsak nem ez az.
Sajnálnám, ha újat vársz, és én jövök.
Remélem látod.
...
Egyszer már így vége volt mindennek.
