ankor.blog.hu

...

Mary Zsuzsi....

Tud, ilyenkor szeretem ..

Levegő,

kar-láb, kar-láb, (ki_kellene_hagyni, de ...à) levegő...és elölről

Félelem van bennem, óriási a huzat, egyszerre szorítok mindent, jegy a számban. ( ez itt nem Amerika) „nem kéne megállni itt" és visz a sokaság. Le. Közel a tömeg, túlságosan. Ez már a fullasztó.

Kar-láb, kar-láb à levegő, és újra a víz alá.

Vágyom egy ismerős tekintetre, egy kis mosolyra, hogy „nézz_rám" ami elkezdődik annak a vége is jön, mert elkerülhető a fúlás.

Nem gondolok rá.

Októberi gondolat:

Megint az utolsók sorában  lapátolok, tempózok. 

Olyan letördelő magamnak is bevallani, pedig a kezdet az egész jó volt.

Bassza meg az a sok túlsúly.

Nap-omtól (lopikáltam el)

E nagy összegzés után...

menjünk dolgozni.

Mintha sikár-kefével  vakarnád  magadon a születésed pillanatát.

Az ember a nyelvén álmodik. Azt mondják.

... 

Köszönöm kérdését - nem akarok (és nem azért mert nem tudok és még csak nem is sajnálom) együtt levegőt venni sem és gondolkodni sem a jótékonyságról, mert tudom a mögöttes szándékát. Kiráz a hideg a mosolyától és a modorosságától is egyaránt és attól, ahogy maga köré gyűjti a tömeget. Tekergőző kígyó emberbőrben.

Soha.

Dac az ember?-akarat.

Jólneveletlen. Levegőtlen. Üresedett. Űr.--------van közöttünk.

Gyűlölöm sokszor a kényszerítést, magamban, másban.

Mennyi még énnékem?

A tegnap íze a számban.

Az ébredés elválasztott tőled. Azt írtad ( rajzoltad), hogy óriási víztömeg van rajtad ( feletted) és hiába minden, oda nem jut el semmim. 

az a rengeteg kék... talán az álomhatáron időztem sokat.

...

és oda vágyom vissza.

De az élet az más. Szürke fos. És megint tanulni kell. Annyira utálom. Utálom. Utálom.

Milnye unalmas lehet "Jó papnak" lenni.

Na most EZÉRT még hat nap "énnékem" a purgatóriumban kiosztva.

Ilyen édes-vonszolóst akarok, mint ez a zene.

:-(

Vonatkoztatok e "mű" címétől.

Mindenkinek az, ami.

Abortál és záporoz a mai nap.

Ennyi.

.

.