*TestvéremnekMilyen mást mutat minden, mégsem fáj, hogy szótalanságod árnyékában állok, míg a múltból szorítva tartom, szegényruhákba bújtatott, fekete-fehér boldogságunk és szemembefogni vágyná a mindenségünk, hogy játszva lehessünkegy percre átjáró kapuja a léleknek,…