ankor.blog.hu

*ProvisoriumMár nincs ösvény belém.Ó, az ajtóm kilincsénegy tolvaj- tenyér van,pedig mindent oda'dtam.Az Úr, Ő a ludas mindenért, mertmindig önmagához mért;ha a májához, ittam,ha a szívéhez, sírtam valakiért.Ha majd télbe ájulsz, mint az út széli fák,csakis állva, és…

Nap

. . . Még várom, talán te megmondod,hogy mi vethet véget a végnek.Ugyan ki tilthat ki belőled,ha Te már beengedtél?!Újból inni járulok hozzád, de mindig jobban szomjazom.A sorsot áldom, amiértnem vagy itt, hogy nélküled láss!Már nem kell újabb nap!Elég csak még egy percnyi…

" Rossz álom a lét "*

. . . aki szeret, törje össze magát . . .

mindig_ugyanaz

Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késéstjeleztek és a fullatag sötétbenhat órát üldögéltem a kocsárdiváróteremben, nagycsütörtökön.Testem törött volt és nehéz a lelkem,mint ki sötétben titkos útnak indult,végzetes földön csillagok szavára,sors elől…

Minden Neked Érted UtánadA gesztenyefák emlékezteksúlytalan léptedreÉrted borult fehér fénybeviráglámpásaival a fasorA rózsák felidéztékkecses kezed érintésétneked ontották a tengernyi bimbótTegnap este felemlegetetts hiányodtól dühében higannyá vált a…

fémálom, vagy . . .