sosem értettem, miért akarhat valaki évtizedeket "aludni", várva, hogy fejlődjön az orvostudomány, és kigyógyítsa
mindenféle nyavajáiból.
hatvan év múlva fitten...és egyedül.
ez is egy kilátás.
sosem értettem, miért akarhat valaki évtizedeket "aludni", várva, hogy fejlődjön az orvostudomány, és kigyógyítsa
mindenféle nyavajáiból.
hatvan év múlva fitten...és egyedül.
ez is egy kilátás.
Nem jut-
eszembe semmi lélek-emelgető.
Aki jó kecóban üldögél, rakogatja a felhalmozott szemetét. Most.
Szórjuk a pénzt. Van,- nincs,- akkor is szórjuk.
Hogy milyen vagyok, hagyjuk.
Lefelé görbülő jel.
Infarktusig viszem.
Egyszer.
December
Fázóskodom,
verdesések
melengetnek
e létnek.
Nem voltál sem hús,
sem érintés,
sem acetonos pára
illanón- közel,
és
egyre ritkábban
perdíti meg lapjaim
az akarás.
Vagy…
már -
nem.
Zörgős papírba zárt
ajándékod, miért is
fáj?...
Erre vágytam.
2009 december veleje
Nem értesz…
Viaskodás- megadás
kerekén hajszol az időm,
levegőtlen és mély, nem
hív, nem vonz magával.
Miért nem zárod be most
már az én lapjaim, fáj
ahogy álomtalan hajtogatsz
tovább a tudatnak, míg
felőröl, de nem ad a szó…
Betűk halmában sincs
ami után keresgélsz.
Szavak kaptatóin zihál,
aztán elfárad élni a szív.
Lélegző birtok, aki
magamnak az Én,
egyszer orkánja a napnak,
egyszer tükörnek a bárány,
sohasem, akinek akarnál.
Csak lapozod az álmom és
lélegzed az énem, de meg
nem értesz, hogy fáj
ha maradnál.
Ha akarnál,
se maradjál.
szombat.
teljes égés, akár Zsana ( nem is éltél...ha-ha-ha ).
nagy megállapítás a pult két oldalán: ekkora idiótát, mint én, és akkora vadmarhát, mint egy hentes. Basszus-kulcs...
régi nagy elmélet most megborítva:
régi kor: postás, rendőr, vasutas.
újkor: biztonsági őr, rendőr, hentes.
persze az rosszabb dolog, ha a vágódeszkán pihenteted a kezed várakozás közben . ( ez sem az enyém )