A mai délelőtt összecubrált dolgaira...
kilégzés.
Hűl a levegő. Fásul az ember. Van valami hiány, de az, úgy elslankul. Egy állandó izzé válik a szájban.
Ahogy múlik, szinte észrevétlen mondok le, feslik le rólam a megszokás. Mert már nem is érdekel. Amire sokáig vársz, az már csak egy lesz a többi között amire rátalálsz. Én már túlnőttem a lakkcipőn.
...
Való élet, való villa. Mindenki azt szeretné tudni, hogy működik másnál. Hát ma még nem látott a fürdő édeskettesben a zuhanyrózsával, és két kávé lohog a gyomromban, és ha megnézem magam a gardróbban, akkor úgy látszik leamortizálódott a hajam is. Ma halott vagyok és bukdácsolok egyik lapról a másikra.
Hiányzónak jó lenni.
Nyomtalanul eltűntnek.
Szólongató mondatok között -
hallgatónak.
...
Hányok a közösségi oldal közönségességén. Eddig is sokszor gondoltam sokakról, hogy most már sok. De most már sokk. Ismerős?- kisarkallott oldalukról többségük, nem. De olyan szükségtelen is azonnak ismerete. Olyan fals érzés bennem, mint, hogy rámköszön valaki monokiniben és tátva marad a szám, mert a hangot tudom és az arc is rémlő, de nem tudom hirtelen hova tenni azt aki egyébként 'Csiriviriben' folyamatosan dumál velem. Sírni lehetne, tényleg.
....
Ismerős?- sokszor magunk sem a magunk szemében..
...
Tegnapokból... olyan volt a temető, mint a legmenőbb partihely. Csak a pezsgő hiányzott. Mindenki nagy boldogsággal üdvözködött egymással, zsibongott és újongott a bánat kertje.
Öregecske lettem és fásult. Ezek csak összegző megállapítások. Nem lesz jobbá semmi.
Épül lefelé.
...
És meg lehet köpködni a nevelőt, bicskázni a szomszédot és nem kell köszönni, mert az az öregek hülyesége, jahh és a végén meg mindenki beveheti, tunkolósan.
Most nem ez jön, hanem benne vagyunk.
Ha tudnék inni, akkor most ezt a pár napot év végéig jól becsókolva élném át! -
A régieket akarom, magamnak. Igen,- igen,- igen, meg a zé'rózsát így délnek ( - felé) az arcomon.
az eljövendők elébe
szeretem ezt a kis cukorszőke babát, de a toronymelltartókban is jó volt.
Napok óta temetőmenet. Ide'stova.
Csodálatos az idő, az élet romokban. Megintcsak én kaptam a közép-súlyos autista érzelműt.
Magam is válok. Azzá.
Ide'stova. - szeretem ebben a zenében azt a mélyülő húrbongást, ami olyan mintha nem is része volna az egésznek, mégis-mégis -mégis. úgysem érzed ...
Heti kaján válasz:
Úgy érzem, kell a műköröm a szexhez és kész. A munka másodlagos.
Folyás az árral.
...
akkor a zene:
-
mardokol a kín. óhjajj, ékszeremnek, drágaságomnak.
és nem találom párját. ezek az ócska hazai piacok.
világin is bukdácsolok, mindhiába. már ismerem az összes méretet S-től 68-ig és mérettábla sem kell mert itt a brillben minden.
és nincs, azannyát.
vágómarha korom -ba érhettem amikor elajándékoztam az enyém.
szóval mardokol a kín.