https://www.youtube.com/watch?v=YG1g07fzD_Q
2006.12.27. 19:26 ankor_
*
Légbolt
Megszokott e kék, festeni szívünk árványát lágy zápor
ecsetjére bíznánk, feloldva a légbolt nefelejcs színét
a föld sár-bánatával, hogy szemünk úgy láthassa, nem
a földből indul s tér meg az élet violaszín vesszőfutása.
Még hiszünk az ámító percnek, hogy megtartja majd a
tudat fénye bennünk, azt, hogy vagyunk, és elsiratjuk
veszített kincsünk, mikor záporunk ecsetje a föld színénél megáll.
2006. március 28.
*
Szólj hozzá!
2006.12.23. 20:44 ankor_
*
Testvéremnek
Milyen mást mutat minden, mégsem fáj, hogy szótalanságod
árnyékában állok, míg a múltból szorítva tartom, szegény
ruhákba bújtatott, fekete-fehér boldogságunk és szemem
befogni vágyná a mindenségünk, hogy játszva lehessünk
egy percre átjáró kapuja a léleknek, és újra megérezhessem,
hogy szemed sugarában anyánk szeretete fürdet.
2006. április eleje
3 komment
2006.12.22. 14:16 ankor_
*
Valami pokolira hiányzik.
Valami merülés.
Jó, hogy ember, az ember.
Van.
Hiánya.
Van.
Szó a birtokában.
Mégis.
Az hiányzik.
Az a szótalan
merülés
*
Szólj hozzá!
narien_tollából
2006.12.21. 18:05 ankor_
*
amíg...
könny-tekintetű kő
szobor
köztetek
csonk-asz-árny-ú Isten - mondatlezáró pont nélkül
s halk, mává-tevő
kóbor
fellegek
markolj lélegzet.
*
Szólj hozzá!
