út
Kívül . . .
Lehetetlen, mégis egy jelre várok,
hogy egyszer átfújj rajtam a széllel,
és elhordjad belőlem azt ami fáj
az anyagság takaró szálain át.
És én odaadnám érte a kívüliség
mindig mosolygós- piros egészét,
hogy aztán lehessek az, aki szótalan
élek bennem.
Én Istenem, ne legyek a lázas hús,
amikor a halált
eteted belőlem részvéttel oltókésed által.
Óh, sóhajok öble, hol részenként végezzük
be a szeméttel, hát látod-e a holnapom
mindent-látóm, érzed-e úgy, ahogy én,
hogy fáj várnia velem az időnek e helyen,
erőtelenül az út-szelén.
Míg félelem tölt el
és döngöl kicsinek össze a ruháim alá és
préseli ki- be a levegőt a bordáim között.
2006. április hava
* Fekete Pille Fekete pille: örökálom, Mily könnyű vagy - és mily nehéz! Úgy ülsz a csukott szempillákon, Te kapuvédő, bús vitéz, Mint aki felröppenni kész. És mégsem röppensz fel soha. Ahova egyszer telepedtél: Vaskeményen tapadsz oda, Elűzhetetlenül keményen, Pille, te fekete csoda. Fekete pille: örökálom, Te őr a csukott kapuban, Aki mögötted szunnyad mélyen, Annak már könnyű dolga van, Neki minden súly súlytalan. Mint gyermek, lepkét-kergető: A bölcs utánad úgy szalad, S te szállsz megfoghatatlanul, És viszed komor titkodat, - Míg a vadász szemére szállsz le. Mert lepkét ejt meg Szép Ilonka És Szép Ilonkát a Vadász, - Csak téged, titkos éji pille, Nem ejt meg senki, semmi láz, Mert vadból Te leszel vadász. Reményik Sándor *
------------József Attila--------------
Töredékek (1937)
***
világokat igazgatok:
üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok:
árva gyereknek látszom
***
A nap még füstölög
a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött
dereng a rét.
***
Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!