szar nap.
az első napom, mégis már az utolsókban számolnék. folyik a pénz az ujjaim között, pedig még a hó elején billeg a mérleg.
a fogadalmaim szart sem érnek, már ismerem magam annyira, hogy drasztikus csapelzárás kéne, hogy kevesebbet törődjem a pénzzel. pacsker, fűreszers, ószeres, abrak , lóvalaga na itt a vége. - m.
már reggel óta halogatom a tekerést.
anyukám ( !) de már nincs csípőm, forgóm , izmom , csak egy nagy fájó massza. na de ez is valami (?!) ahhoz, amit el lehetne érni. általa?
- felgyorsul ( jahhhh ) a pulzus az a max.-ra, na igen, én meg inkább csak kapaszkodom, később meg már egyenesen csimpaszkodom a szeren, a szemem meg a kijelzőkön és az a legszebb, hogy stopp, mert ezer a pulzálás. már kigondoltam, hogy ha úgy igazán elhagynám magam, azonnal kiemelné a combcsontom a helyéről.
még jó, hogy a fekvenyomás nem akar az erősségem lenni.
letöltés.
már magát a szót sem szeretem. vannak emberek, hogy abból áll a napjuk:"letöltés". de akkor mikor nézik meg azt asok iszonyatot amit letöltenek.
nálunk ez nem gond mert lejön nappal .. mon'gggyuk fűrész ezredik része én meg estvelre küldök mellé Del-t aztán annyi. nakérem, nix fűrész.
nem ülhetek mindig ott a srácok mellett. már így is sokszor abszolút negatív vagyok () aki kihúzza a zsínórt a nap végén.
és előlről.
Fúriáskodtam álmomban. De álom-e a hánykódás, veszkelődés. Kb. 86x változtatok a testtartásomon ( fekvésen ) mert zsibbad a karom és etc.etc.etc. A kényelmes az mindig ráncokat vés a bőrömbe. De lehet, hogy csak a mélyalvástól hagyja el a tudat senvedésben a testem. Restellem , hogy mindig akad , aki szóváteszi a "kispárna"-nyomatot a bőröm arcos felén. Ritkán alszom álomtalanul... dologtalanul, mert ott, abban nekem általában második , harmadik "műszakom " indul. Nincs ötletem az altatón kívül. De az meg nem kell.
Na elmúlott huszonkettő , akkor talán dologra ...
Mosolyok mögött
mosolyok mögött lakunk
apró-kis lépcsőházi
mosolyok mögött
rájuk kattintjuk a biccentés
nemzetközileg szabadalmazott
biztonsági zárját s már
otthon is vagyunk
megkönnyebbülten bújtatjuk
házikabátba pongyolába
papucsba a lelkünk
reggelig már aligha zavarhatnak
legfönnebb telefonon
gyermekkoromban egy utca volt
egyetlen utca az egész faluban
melynek egyetlen házában sem jártam
későbben amikor világföldrajzot is
tanultunk már afrika ázsia amerika
de még a messzi-messzi ausztrália is
templomszög egyetlen négy-ötházas
utcájában kezdődött
s végződött nekem
a horizontális titokzatosságból
negyven év múltán vertikális lett
elégedett lehet velem eképpen a
legmodernebb igényeket
támasztó szövegmagyarázó is
igazán elégedett
pedig még fölvonó sincs gyalog
tesszük meg a három emeletet
( Kányádi Sándor )
lakavarodott ( lehullott ) a csillagod. vele együtt a dolgaim.
vezetés közben hallottam ezt a hírt már jó régen és most megakadt a szemem a cikken is ahogy keresgéltem.
" Moszkvában kifejlődőben van az állatok urbanizált, elvárosiasodott generációja: a kutyák megtanultak zöld lámpánál átmenni az úttesten és sok tudja már használni a metrót, a patkányok a lifteket és vonatokat fedezték fel maguknak, a varjak ellesték az emberektől a jégen csúszkálást."
...
"Minderről Andrej Nyeuronov etológus, a Moszkva állatai című könyv egyik szerzője számolt be a minap az Izvesztyija című lap hasábjain.
A viselkedéskutató szerint a patkányok igen okosak, és jól szervezett csapatokban élnek, de mivel rejtőzködő életmódot folytatnak, s ilyen kutatásokra nemigen van pénz, keveset tudni arról, hogyan alkalmazkodnak a városi élethez. Az azonban már bizonyított, hogy használják a lifteket és a vonatokat.
A moszkvai kóbor kutyák már jó 10-20 éve megtanulták, hogy az úttesten csak zöld lámpánál menjenek át: azt érzékelik, hogy megálltak az autók és elindultak az emberek. Ma már a metrót használják kiválóan: jó tájékozódási készségük, szaglásuk segíti őket ebben, meg a hallásuk, például megértik, amikor bemondják az állomásuk nevét.
A rengeteg kóbor kutya közül sok falkákban és, és e falkák már külön tanulmányok tárgyát képezik, mivel egyrészt az állatok szaporodnak és a sok faj kereszteződéséből igen erős populáció alakult ki, amely az életkörülményei folytán különösen jól tud alkalmazkodni a külső feltételekhez, és amely egyáltalán nem agresszív. Megváltozott a falkák hierarchiája is: van, ahol a szokásos egyetlen vezérállat uralkodik. Másutt azonban az veszi át vezetést, "aki" az adott tevékenységhez a legjobban "ért": más és más állat vezeti a falkát, ha élelemszerzésről, kóborlásról, vagy éppen alvóhely kereséséről van szó.
A macskák viszont nagyon sokat nem tanultak, mert a kutyáktól eltérően - amelyek szívesen verődnek össze és igyekeznek alkalmazkodni az emberekhez - a macskák magányos életmódot folytatnak, és egész magatartásuk arra irányul, hogy az embert bírják rá az alkalmazkodásra. De annyit megtanultak, hogy a mancsukkal jobban tudnak manipulálni: kilincsre csukott ajtókat, vízcsapokat ki tudnak nyitni, és legalább egy eset ismert, amikor egy macska a lábosból kicsente a húst, s utána a fedőt visszatette az edényre.
A varjak jól szaporodnak a városban, és a moszkvaiak arra panaszkodnak, hogy kövekkel dobálják őket a madarak. Ez játék számukra: mivel a városban könnyebb élelmet szerezni, sok lett a szabadidejük, és azt "szórakozással" töltik. Dobálják az embereket, csúszkálnak a jégen és a templomi kupolákon, és hihetetlen piruetteket adnak elő az embereknek: ha a célpont megijed ettől, az szemmel láthatólag az egész rajnak nagy örömére szolgál - mondta el az állatok magatartását kutató tudós."
......
az ember egyre csak vadállatiasodik, s az állat?
