HTML

ankor.blog.hu

Friss topikok

  • anolin: Nagyon szép vers. (2013.02.13. 14:56)
  • anolin: Nagyon szépen leírtad. Pontosan ezt éreztem, mikor először láttam a tengert, hogy "milyen kis semm... (2012.09.08. 06:56)
  • Naphoz: hálás köszönet! (2012.08.10. 12:22)
  • : :-) sajnos mániám az ebay. Csak az alja kicsit vékony lett, mert meg kellett nagyítani az én mér... (2012.07.25. 21:10)
  • ankor: Én is nagyon szeretem Amerika. Ha több időm lesz, majd rakok fel pár kedvencem tőle. (2012.05.15. 10:42) Szabó Lőrinc tollából

Címkék

2009.06.01. 16:55 ankor_

...

Szólj hozzá!

2009.06.01. 16:53 ankor_

...

1 komment

2009.06.01. 16:50 ankor_

terveim között ...

Szólj hozzá!

2009.06.01. 16:47 ankor_

most ezzel ütöm az időt

Szólj hozzá!

2009.06.01. 16:43 ankor_

A Gömb cédé-ről. Abszolút pénzkidobás volt részemről. A hit az szép dolog és segéderő is lehet, sok esetben. De ebben a tolmácsolásban valahogy nem tetszett.

Van pár ( pontosan annyi ) ami igen. De a többi az én fülemnek piros bőrből való ordítozás.

Szólj hozzá!

2009.06.01. 16:36 ankor_

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2009.06.01. 16:35 ankor_

 

 

nem éppen kellemes.

 

 

Szólj hozzá!

2009.05.10. 13:31 ankor_

Mint aki a sínek közé esett...

És általérzi tűnő életét,
míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,
és lát, ahogy nem látott sose még:

Mint aki a sínek közé esett...
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:

Mint aki a sínek közé esett -
vad panoráma, rémes élvezet -
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett.

(Kosztolányi Dezső)

3 komment

2007.08.27. 19:35 ankor_

csukott szememben hordozlak mély-titkú ősz,

százszínű avarral temetsz el engem a csendnek.

várok, míg az idő vár velem, nyitni a zajra,

és mélázó cseppekből áradó lesz a vér . . .

2 komment

2007.07.24. 19:19 ankor_

Nem értesz...

Viaskodás- megadás
kerekén hajszol az időm,
levegőtlen és mély, nem
hív, nem vonz magával.

Miért nem zárod be most
már az én lapjaim, fáj
ahogy álomtalan hajtogatsz
tovább a tudatnak, míg
felőröl, de nem ad a szó...

Betűk halmában sincs
ami után keresgélsz.
Szavak kaptatóin zihál,
aztán elfárad élni a szív.

Lélegző birtok, aki
magamnak az Én,
egyszer orkánja a napnak,
egyszer tükörnek a bárány,
sohasem, akinek akarnál.

Csak lapozod az álmom és
lélegzed az énem, de meg
nem értesz, hogy fáj
ha maradnál.

Ha akarnál, se maradjál.

2007. aMost

3 komment

süti beállítások módosítása