ankor.blog.hu

*

Török Antal
Olykor

Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.

S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja.

*

*

Magamban...

Fékek és ellensúlyok, mik tartanak itt,
nyugton maradó, szögezett alázat, míg nem hagy
el végleg, s omlik le íve az ölelésnek.

Viola emlék a pupillatágító vágy,
most megteszi a fénytelenség, hogy hidd,
örvényed húz magával.

Légtelen a várás, hiánya fáj, míg
ujjfehérítő kapaszkodásként
egyensúlyoz bennem az erő.
Végül....

A súlytalan reményt, hogy
megtartson a múló pillanatban
egyetlen sóhajtásod...

Magamba zárom.

*

*

Emlékezetről...

Szürkévé tesz most az emlékezet csendje,

még fájdít az éledő idő, s láttat.

De hogyan is hihetek a szemnek,

amiért, én az avart látom fenn az ágon

s hullani a nyíló égbe.

Hinni mégis.... úgy kell,

tudni,

ahogy monoton, egykedvű dobbanása sem hallik a szívnek,

tudom mégis,

s nem hallik a szakadó zápor suhogása,

hisz csak bennem esik,

amint

lapozgat az idő.

És emlékszem, fáj, amikor elejt engem, e nem keresett érzés,

mégis vágyom, hogy jöjjön újra

s drága otthonába fektessen az emlékezetem,

vonszolt s felejtett időm.

Hol minden seb kezdődik és múlik el...

*

< 2006 márciusból >

Fals

gondolnom szabad-e rá, tán könnyebb lenne akkor,
ha madárszívvel ütné az életem a ritmust, s riadt
józanságom- gyanakvásom felemelő dallamok
között vinne magával észrevétlen belőlem, míg
légtelen-szárnytalan kőnehézségű szavak peremén
tart a semmi.



2006. március

: hagyjatok békén, ..hagyjatok már ! :

- ... műszaki beállítottsága, .. .amihez ért, ha ilyesmiben gondolkodik.?

- ... igen, ..rugósbicska.

* Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. *

*

: hogy érezd, mekkora vagy körülötte, ....alsó lábszár nélkül meg pláne :